Őszi teremdíszek - Fecske és Gólya

PETŐFI SÁNDOR: ŐSZ ELEJÉN

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpülnek, elröpülnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderül.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán újra mosoly ül.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

Szatmár, 1847. szeptember 1-7.

 Gólya

Fecske

.

Seregély papírból

Szeptember 8-án Mária névnapján, ünnepeltük a Kisasszony napját. Régi pogány népszokás szerint ezen a napon ünnepelték az ősz beköszöntését. Az elkövetkező néhány napban kelnek útra a költöző madarak, őket másképpen vonuló madaraknak nevezzük, mert a telet melegebb tájakon töltik. Ilyen madarak pl. a fehér gólyák, seregélyek, verebek, fecskék... 

A nagycsoportosokkal seregélyt készítettünk papírból. 

Részei: pontos méreteim nincsenek, de körülbelül látszódnak az arányok. 

A testével kezdjük, egyik végénél bevágjuk és ceruza segítségével feltekerjük, ez lesz a farok rész, majd a képen látható módon alakítjuk a testét.

A madár feje

Szárnya

Szárny ragasztása (gémkapoccsal is rögzítettük)

Csőr kivágása

Majd rögzítése

Elkészült seregély

Vers:

Egy csapat éhes seregély ül a kerítésen

Na, Te madárijesztő, most légy aztán résen!
Rázza kezed déli szél, A grimaszod oly rémes,
Nem is lesz a szőlő már, Többet seregélyes!